„Szép Torda vármegyében, Szentgyörgy határinál
Óriáslak hajdanában: Torockó vára áll.
E fényes, büszke várnak most csak romját leled,
Lakói merre vannak? hiába kérdezed.” -Gyulai Pál: Az óriásleányka című művéből
A torockószentgyörgyi vár egy 113 éve feladott képeslapon köszön vissza itt, amelyet most először láthat a nagyközönség Balázs D. Attila folyamatosan bővülő gyűjteménye jóvoltából. A felvételen szereplő úrfi és a szépreményű napernyős hölgy bizonyára a versben foglalt „óriáslakhoz” készült felzarándokolni a fotográfia készültekor.
E festői fekvésű vár története az Ákos nemzetséghez tartozó ősi erdélyi família, a Thoroczkayak történetével fonódik össze. Uradalmuk magvát Torockó és Torockószentgyörgy alkották, melyeknek eredete a tordai királyi várispánság kialakulásának korára tehető.
Balogh Szabolcs Torockó titkai című munkájában írja, hogy a legendákkal övezett fellegvár része volt a magyarországi erősségek kommunikációs hálózatának, amelyek lármafákkal jelezték szerte az országban a vész közeledtét. Katonai, stratégiai jelentőségének Tiege osztrák generális csapatai vetettek véget, akik Habsburg forgatókönyv alapján 1704-ben felrobbantották. Erdély egyik legimpozánsabb középkori vára akkor lett romos, de a jelen gondoskodásának hála, nemrég megkezdődött a restaurálása. Ennek folyományaként remélhetően pontosabb képet fogunk kapni arról, hogy mikor kezdődött el az építése, de az ma is bizonyosnak tűnik, hogy legősibb falai a tatárjárás körüli időkben emeltettek, az Árpádok idején.
Torockószentgyörgy váráról számos képeslap jelent meg évtizedekkel ezelőtt, de korántsem csak a vár vonzotta ide a fotográfusokat, hanem Torockószentgyörgy többi épülete: a torockóihoz sokban hasonlító unitárius templom, a református eklézsia, a dombra épült kis katolikus templom a zárdával, valamint Thoroczkay Viktor kastélya, illetve a Thoroczkay-Rudnyánszky-kúria.
Maga a kastély felső traktusa látható a háttérben azon az 1917-ben feladott lapon, amelynél a református templom szerepel az előtérben. A torockószentgyörgyi rezidencia 1915-re épült fel, ám a báró 1918-ban, az első világháború utolsó vészterhes évében sajnos lebontatta az épület java részét, hogy az építőanyagot pénzzé tegye. Az ezt követő „román világban” már nem is fordult meg többet Torockószentgyörgyön a báró.
Thoroczkay Viktor egyébként nagy ívű pályát futott be a monarchia idején. Volt Dés szabad királyi város rendőrfőkapitánya és Hódmezővásárhely törvényhatósági jogú városának főispánja, országgyűlési képviselő, a főrendiház titkára, mindemellett császári és királyi huszárhadnagy is. 1896-ban A magyar állam és nemzetiségei című politikai tanulmányában a hazai nemzetiségi kérdést vizsgálta stratégiai szemmel.
A fényképészek a Habsburg és az oláh móc betörések miatt sokat szenvedett torockószentgyörgyiek leszármazottait is megörökítették felvételeiken, akik ekkor felöltötték ősi viseletüket is. Nagy Jenő A torockói magyar népi öltözet című munkájában úgy véli, hogy Torockószentgyörgy népe Torockó öltözetének egy korábbi változatát őrizte meg.
Finta Emese Erzsébet unitárius lelkész, Torockószentgyörgy és Balázs D. Attila író, újságíró