Az egykori bányaváros, Torockó különleges helyet foglal el a magyar képeslaptörténetben. Sokkal több lap jelent meg róla a Trianon előtti és utáni korban, mint más hasonló népességű erdélyi helységről. Ennek oka többrétű.
Bár Torockó és a szomszédos Torockószentgyörgy sem tartozik a Székelyföldhöz, Orbán Balázs mégis kikacsintott ide korszakos munkájában, amikor Aranyosszékről, a belső-erdélyi székely exklávéról írt – amelynek határa a Székelykő sziklagerincén húzódott. És elámult a hely szellemén, az itteni népviseleten, a jellegzetes szokásokon, a vasművesség rejtelmein, no meg a szép vonású fehérnépeken.
„Alig van bérczes kis honunkban helység, mely természetrajzi, történelmi, de főleg népéleti tekintetben annyi érdekeltséget tudna költeni, mint Torockó; alig van hely, mely az észleletre hálásabb tért nyújtana, mint a havasoknak ezen rejtett városkája; s annál inkább kell csodálnom, hogy mind ez ideig senki sem vállalkozott ezen – megengedem nem könnyű, de mindenesetre hálás – feladat megoldására.” Ez a Székelyföld leírásából sokszor idézett mondat indította el Torockót a hírnév útján, ezért kerekedtek fel oly sokan a régi nagy ország különböző pontjaiból, hogy lássák a saját szemükkel az Orbán Balázs által leírtakat, hiszen a „legnagyobb székely” művében hosszan foglalkozott a településsel és annak tágabb környékével is.
Mindemellett jeles regényírónk, Jókai Mór is tiszteletét tette Torockón. 1876-ban itt merített ihletet és gyűjtött adatokat Egy az Isten című regényének megírásához, amely megjelente után újfent emelt a helység népszerűségén, és sok fotográfust is idecsábított, akik az akkor idevezető úttalan utakon végigcipelve masináikat, dokumentumértékű felvételekkel adományozták meg az utókort.
Az idén 200 esztendeje született Jókai életében már jelentek meg Torockóról képes levelezőlapok, ahogy 1900-ban napvilágot látott a honi képeslaptörténet egyik ékköve, a vármegyesorozat is. Balázs D. Attila író, újságíró gyűjteményéből származik ez az Aranyos-Torda vármegyét ábrázoló címeres példány is, amelyen természetesen Torockó települése is fel van tüntetve.
Néhány évvel, vagy talán egy évtizeddel később jelent meg a mai Kriza János Művelődési Házat ábrázoló lap, ami már akkoriban fontos helyszínnek számított. A Felső-Piacsor hosszan elnyúló épületében működött több mint száz évvel ezelőtt a helyi Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet központja, valamint a Hangya Vendéglő és Szálloda is. Maga a képeslapunk is a Hangya kiadásában jelent meg.
Kriza Jánost, a tudós unitárius püspököt, költőt és híres néprajzkutatót a torockói algimnázium indította el pályáján Brassai Sámuel, az utolsó erdélyi polihisztor segedelmével.
A két világháború közötti erdélyi hétköznapok fontos dokumentálójának számított J. Fischer. A nagyszebeni fotósnak köszönhetjük, hogy egy 1930-as években készült felvételén meg lett örökítve Torockó egyik legjellegzetesebb pontja, a Vajor is. Az eredetileg fából, majd betonból épült medencécske a templom melletti téren található meg ma is, a torockóiak az állatok itatására és mosásra is használják, az utazók pedig előszeretettel hűsölnek mellette. A felvételen az Alsó-Piacsor házai is feltűnnek a hatalmas Vársziklával a háttérben.
Balázs D. Attila író, újságíró