A 19. század legvégétől megjelent torockói képeslapok különlegessége, hogy már a legelső kiadásokon fókuszba került a híres torockói viselet, ugyanakkor főként a település hölgylakosságát fényképezték előszeretettel a fotográfusok. Ami nem is csoda, hiszen már Orbán Balázs is megírta: „a toroczkóiakról első tekintetre is el lehet mondani, hogy szép nép; el főleg a szépnemről, mert a nőkre nyelvünknek e költői kifejezése sehol sem alkalmazható jogosabban, mint Toroczkón. Ez állitásomat bizonynyal igazolni fogja mindenki, ki egy vasárnapon a templomból pároslag kivonuló toroczkói nők és leányok felett szemlét tart; ki, ha esetlegesen festő lenne, szemérmes női szépségek és madonnák eszményképéhez kiváló mintákat választhatna itten.”
A Székelyföld tájleíróját – aki az utókor szerencséjére gyakran átlépte a székely székek határát – Torockón a helyi viselet gazdasága is megfogta. „Toroczkón a nők öltözéke kor szerint változik, más a növendék, más a felnőtt leányok, más a fiatal, más az idősebb nők öltözete; s mindezeknél ismét más a hétköznapi, más az ünnepi öltözék; azért e tekintetben – bár az öltöny a divat szeszélyeinek nincs alávetve, mégis – nagy változatosság észlelhető, mi főleg tömegesebb csoportosulásnál a szín és alakzat sokszerüségénél fogva nagy festői hatást gyakorol. Az ing a toroczkói női öltözetnél nagy szerepet játszik; ha a hétköznapi ing egyszerű házi gyolcsból van, s csak a mellen levő sürű apró ránczozata által tér el a máshelyt szokásos oly ruhadarabtól, – az ünnepnapi ing, az már nagyon is kaczér valami; kelméje a legfinomabb fehér gyolcs s kétféle, egyik a sipujas-ing. […] A szoknya ismét kétféle: fekete kösnyös felsing és veres kösnyös felsing. Ez nőknél és leányoknál egyaránt fehér, csak a kösnyő színe változik. […] Az asszonyok fejökön sima fekete főkötőt viselnek, melyre nagyon vékony fátyolkendőt kötnek, még pedig nagyon festőileg felillesztve. A leányok ünnepek és lakadalmak alkalmával arany paszománttal boritott 4 hüvelyknyi széles pártát hordanak fejükön, melyről hátul sürűn egymás mellé tűzött arany virágokkal ékes antik szalagcsokrok csüngnek le.”
A torockói viseletet szászosnak is vélhetnénk, ám ez pusztán a szász elemekkel vegyült régi erdélyi városi viselet hatásának köszönhető. Nem mellesleg a torockóiak tisztán osztrák eredete is bizonyítottan kitaláció, amit Jakó Zsigmond történészprofesszor kutatásai is bizonyítottak.
A torockói viselet kalotaszegihez hasonlatos összetettsége, gazdasága, színbeli fegyelmezettsége a képeslapokon nem jelent meg mindig makulátlanul. A fotográfusok az első világégés idejéig sokszor utólag színezték ki a ruhákat a képeslapnak szánt fekete-fehér felvételeiken, hiszen akkoriban még nem terjedt el a színes filmre való fényképezés. Ennek következtében nem mindig találták el egy-egy ruhadarab eredeti színárnyalatát.
Ezek a felvételek ellenben még így is különösen fontos dokumentumai lettek a régi magyar öltözködési kultúrának, amelynek hagyományát a torockóiak ma is ápolják, otthonukban és múzeumaikban is őrzik.
Balázs D. Attila író, újságíró