A Torockóról készült régi képeslapokon gyakran megjelenik a falu házai fölé magasodó unitárius templom tornya, maga a templomépület pedig több felvételen egyenesen központi helyet foglal el. Ezek közé tartozik az a Hangya szövetkezet által kiadott lap is, amelyen a fallal körülvett templom zömök tornyára a nyomtatás során felkerült az Egy az Isten felirat, az unitárius hívek jelmondata is.
Így írt a derék torockóiak vallásáról a jeles publicista és természetjáró, Papp Lajos a Turisták Lapja egyik 1930-as évekbeli számában. „Az <<egy az Isten>> hitéről híres Torockó népe mind egy szálig unitárius vallású, mely hitformát 1580 körül vették föl. […] Hitük, mely a multbani és jelenbeni szenvedéseik közepette, megvívhatatlan, erős váruk, tiszta és nemes erkölcseikben nyilvánul meg.” És valóban, a torockói templomvárnak sokszor kellett menedéket nyújtania, hiszen magát és környezetét sem kímélték a Habsburg prédalesők. 1702-ben a francia származású Rabutin tábornok tombolt itt labancaival, 1704 márciusában pedig az osztrák Tiege rohanta meg Torockót, és ki is raboltatta a templomot.
Az egykori bányaváros terének központjában, amióta van írott történelem, mindig is templom állott. Ősiségéhez nem fér kétség, mert az első adat 1332-ből való, amikor a pápai tizedjegyzék szót ejt a helység papjáról, Györgyről. Karczag Ákos és Szabó Tibor Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei című műve viszont azt sugallja, hogy a torockói templom gyökérzete visszanyúlik egészen a 13. századra, ám az Árpád-kori épületről egyelőre semmit nem tudunk.
A zömök templomtorony építésének kora viszont immár 2014-óta ismert. Ekkor sikerült kibontani a kőből készült, északi oldalon található ablakkereteket, melynek felirata elárulja, hogy ki építette és mikor: „IF. CZUPOR LAU. A-Ω AD: 1623 DII.” Lám, itt is felbukkantak a Duna-Ház építtetői, a Czupor família ősei. A torony alsó két szintjét keskeny, íjazásra is alkalmas lőrések tarkítják.
A templomot körülölelő várfalat a 15. században építhették, nagyobb javítást pedig 1700-ban végeztek rajta. Orbán Balázs így írt erről: „A templomot terjedelmes régi várkastély környezi, mely régen ellenséges becsapások ellen védhelyül szolgált a lakosoknak; most támpontul szolgál a körülte épült boltoknak.”
A jelenlegi templom építkezési munkálatai 1799-ben kezdődtek el, és 1802-ben fejeződtek be. Az épület a kolozsvári belvárosi unitárius templom módosított másolatának számít, falai között a késő barokk és a rokokó díszítés keveredik a protestáns egyszerűséggel. A mennyezet boltíves szerkezetű, finoman kidolgozott elemekkel – gránátalma, girlandok, kivirágzott vesszők, levelek – van díszítve.
A templomi ülésrendet a hagyomány szabályozza, a templom folyosója választóvonalként is szolgál: akik a település déli oldalán laknak, a déli részre, akik az északi részben laknak, a templom északi részén foglalnak helyet. Továbbá az ülésrendet nem a társadalmi státus, hanem a korosztály szabályozza. A szószékkel szemben lévő padokba a konfirmáló ifjak és a vendégek foglalnak helyet, a nyugati oldalon az asszonyok padja, a keleti oldalon a férfiaké található.
A fehérre meszelt templom belső tereiről is több képeslap született régen. Ilyenkor a torockóiak a legszebb ruháikban járultak a fotográfusok masinái elé.
Csécs Márton Lőrinc Torockói Unitárius Egyházközség lelkésze, a Kolozs-Tordai Unitárius Egyházkör esperese és Balázs D. Attila író, újságíró