[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-mail-reply” icon_size=”28″ title=”VISSZA” read_more=”box” link=”url:%20https%3A%2F%2Fduna-haz.com%2Fuzvolgye-az-emlekezes-utovedharcai%2F%20|title:%C3%9Azv%C3%B6lgye%3A%20az%20eml%C3%A9kez%C3%A9s%20ut%C3%B3v%C3%A9dharcai”][/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_single_image image=”57683″ img_size=”1200×600″ alignment=”center”][vc_column_text css=”.vc_custom_1620047818378{padding-top: 20px !important;}”]
A Hargita megyei, mára elnéptelenedett falu, Úzvölgye neve valószínűleg az itt élt ősi úz népcsoport nevéből ered. A trianoni békeszerződésig Csík vármegye Kászonalcsíki járásához tartozott. Határában van a Kistölgyesi- vagy Kőkert-szoros az egykori határvám maradványaival.
Az Úz völgye az első és második világháborúban is heves harcok színtere volt. Az úzvölgyi katonai temető az első világháború idején jött létre; 1917-ben a munkácsi gyalogezred emeltetett benne kápolnát, II. világháborús emlékművét 1994-ben állították. A temetőben főként magyar honvédek vannak eltemetve.
Az első világháborútól a második világháború végéig
1916. augusztus 27-én Románia hadat üzent az Osztrák–Magyar Monarchiának. Úzvölgye térségébe a magyar királyi 61. honvéd gyaloghadosztályt vezényelték ki. Feladatuk a román hadsereg előrenyomulásának lassítása volt. A monarchia német szövetségese Erich von Falkenhayn vezetésével vereséget mért a román hadseregre Hátszegnél, Nagyszebennél, Persánynál, végezetül Brassónál. Ennek következtében október 14-re kiűzték a Magyar Királyság területéről a román csapatokat. Október 15-én a magyar honvédek átlépték a határt, és megindultak Dormánfalva irányába. Itt azonban komoly ellenállásba ütköztek. A magyarok október 24-éig további támadásokat indítottak, de Dormánfalvát nem sikerült elfoglalniuk. A támadások során mindkét fél komoly veszteségeket szenvedett, de október 28-ig német, illetve orosz erősítés érkezett mindkét oldalra. 1916 novemberétől a román egységeket az orosz hadsereg váltotta fel. 1918-ig voltak még összecsapások, de ekkor román katonák már nem, csak osztrák–magyar, német és orosz katonák harcoltak. A központi hatalmak 1918. március 3-án aláírták a breszt-litovszki békeszerződést az oroszokkal, így az orosz katonákat hazarendelték. 1918. március 5-én a németek békét kötöttek Romániával, majd május 7-én aláírták a bukaresti békét.
1916. október 17-én temették el az első katonát, Ozswald János honvédet a temetőben. 1917. március 28. és augusztus 8. között vázlatrajz készült a temetőről.
A trianoni békeszerződés következtében Erdélyt és így a temetőt is Romániához csatolták. A román Hősök Kultusza Társaság 1926-27-es vázlata alapján 1197 katona volt a temetőben eltemetve. A vázlat alapján eredetileg 350 magyar katona volt eltemetve, de más temetőkből még 847 katonát helyeztek el itt. Magyar katonák tekintetében az ott nyugvó 350 mellé a forrás 108 ismert és 336 ismeretlen magyar katona eltemetését jelzi. Így ekkor összesen 794 magyar (66%) nyughelye volt a temető. Ezen kívül említenek még 121 német, 22 orosz, 3 szerb, 2 osztrák és 2 olasz katonát. Az irat további 242 meghatározhatatlan nemzetiségű hősi halott katonáról ír. Olasz források szerint a temetőben folyó munkálatokkal egy időben a 2 olasz katonát exhumálták, és a bukaresti olasz központi katonatemetőbe temették át.
A második bécsi döntést követően, 1940 augusztusában Erdély és így az úzvölgyi temető ismét a Magyar Királyság részévé vált egészen 1944. augusztus 26-ig, amikor a szovjet Vörös Hadsereg elfoglalta azt.
A második világháború végétől napjainkig
A II. világháború után a temető állapota évtizedeken keresztül fokozatosan romlott. A sírjelek eltűntek, az emlékművek egy része az enyészetté vált. Egy 1988-ban készített román felmérés szerint a temetőben 1306 halott volt eltemetve. Ezek szerint a második világháborúban vagy azt követően több betemetés is történt az 1916-ban kialakított hősi temetőben.
Az 1990-es évek elején a temetőben már alig voltak fellelhetők az eredeti sírjelek, emlékművek és a temetőt körülvevő kerítés elemei. 1994-ben a II. világháború magyar hősi halottaira emlékeztető emlékművet készítettek a Sóvető-patakból származó sziklákból.
2011-ben egy felújítás kezdődött, amelyet Csíkszentmárton önkormányzata helyi szervezetekkel valósított meg. Ennek első lépésében 50 fakeresztet helyeztek ki a temetőben, emlékeztetve az I. világháborús magyar hősi halottakra.
2012–2015 között újabb 550 fakeresztet helyezett el az önkormányzat jelentős magyarországi anyagi támogatással, később ezek száma 600-ra növekedett. A keresztek kihelyezésekor nem volt egyértelműen meghatározható a sírhelyek pontos régi helyzete, ezért azok nem pontosan az egykor eltemetett katonák fölé kerültek. Ezzel egy időben a kerítés út felé eső részét is felújították. Így a bekerített, Székelykapuval ellátott temető egy emlékpark képét mutatta, ahol a keresztek minden ott eltemetett katonára emlékeztetnek.
Gergely András, Csíkszentmárton polgármestere az MTI-nek elmondta, hogy a temetőt önkormányzati forrásból, a magyar Honvédelmi Minisztérium és magánszemélyek adományaiból újították fel. A temetőben 1994-ben II. világháborús emlékművet is állították, amelynél minden évben augusztus 26-án hajtanak fejet.
2019-ig egyetlen romániai kormány, hivatalos szerv vagy szervezet sem fordított anyagi támogatást a temető gondozására.
2019 áprilisában a szomszédos megye Dormánfalva településének polgármestere a magyar katonák sírjain román parcellákat hozott létre, melyekben ötvenegy betonkeresztet állíttatott ismeretlen román katonáknak, valamint egy kelta keresztes emlékművet. Annak ellenére emeltették az ötvenegy betonkeresztet, hogy a rendelkezésre álló legújabb bizonyítékok alapján a temetőben egy, maximum két román katona van eltemetve. A betonkeresztek felavatását május 17-re hirdette meg Constantin Toma dormánfalvi polgármester. A polgármester május 10-én pénteken bejelentette, hogy június 6-ra halasztják el a román emlékmű felavatását.
Június 6-án a román fél megemlékezést szervezett a temetőbe, ahol ortodox pópák megszentelték a jogellenesen felállított román emlékművet. A magyarok ez ellen tiltakozva, imádkozva, élőlánccal próbálták megakadályozni a románok bejutását. A románok a magyar élőláncot egy oldalsó kapun át megkerülték. A román csendőrség sem tudta megakadályozni a románok behatolását. Ezután a főkaput hátulról is ostromolni kezdték, így a románok minden oldalról áttörve bejutottak. A bent lévő románok elkezdték kövekkel dobálni a magyarokat, eközben magyarellenes szövegeket skandáltak, néhány magyar sírt pedig megrongáltak. A magyar tiltakozók ezt követően elhagyták a helyszínt, a román fél pedig felavatta az emlékművet.
Az esemény országos felháborodást keltett. Több tüntetést is szerveztek az eset ellen Székelyföldön és Magyarországon is. Szijjártó Péter tárgyalást szervezett Teodor Meleşcanuval, és bekérette a budapesti román nagykövetet is. Dormánfalva önkormányzata szerint 11 román katona van a temetőben. A 11 közül 8 azonosított és 3 azonosítatlan volt. A 8 azonosított közül 5 magyar állampolgár volt, 1 pedig orosz származású. Így összesen 2 ismert és 3 ismeretlen román halott lehet a temetőben.
Kolozsváron 2019 június 8-án románok és magyarok együtt tüntettek az esemény ellen.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]