Az Erdélyi-középhegység keleti vonulatát képező Torockó-hegység földrajzi szempontból is igen változatos, izgalmas vidék: sziklacsúcsok, szurdokvölgyek, mészkőszirtek váltakoznak a területén. A táj része az Erdélyi-érchegységnek is, ahol évszázadokon át vasérc-, színes- és nemesfémbányászat folyt. A vasércbányászat egyik központja az Ordaskő (1250 m) és a Székelykő (1129 m) közötti medencében elterülő Torockó (650 m) volt. A nagyközség délről a Kőközi-szoroson, északról a Borrévi-szoroson át közelíthető meg.
Fehér megye, központjában Gyulafehérvárral a magyar történelem jelentős színtere, mára azonban lakosságának 90 százaléka már román nemzetiségű.
Torockó több mint ezer éves történetében kiemelt szerepet játszott az idegen betörésekkel szembeni küzdelem. Hol a tatárok, hol a kunok csaptak le a településre, ahol az Ákos nembeli Thoroczkay család építtetett várat, amelyet a XIII. században a harciasan küzdő kézdi székelyek kaptak meg. A híres Székelykő lábánál megbújó település a trianoni békeszerződésig Torda-Aranyos vármegye Torockói járásának székhelye volt, és máig egy kis magyar szigetnek számít a környező román falvak között.
Torockó első ismert írásos említése 1257-ből való, de története a római korba nyúlik vissza. A Székelykő bérce, amely miatt nyáron kétszer kel fel a nap a településen, Krisztus után 100 körül római megfigyelőhely volt. A VII.-VIII. században szlávok telepedtek le a környéken, akik az itteni nagyon magas vastartalmú vasérc bányászatával foglalkoztak. A helység neve is tőlük származhat, hiszen a toroszko, troksz szavak vaskövet, vassalakot jelentenek. A sziklacsúcsokon, Székelykőn és a Torockószentgyörgy fölötti várhegyen impozáns várak épültek, amelyek romjai – főként a torockószentgyörgyi Thoroczkay-vár – máig fennmaradtak.
A honfoglaláskor magyarok vették birtokukba a medencét. A XII. században II. Géza király német bányászokat telepített ide Stájerországból, szintén az itt található vasércvagyonra alapozva. A gazdag érclelőhelyek és a táj szorgalmas lakói révén Torockó a XIV. században már civitas, azaz bányaváros volt. A német telepesek hutákat, a sebes patakokon pedig vízierővel hajtott hámorokat – vasérctörőket – is építettek. A Mátyás király elleni összeesküvésben részt vett a környék földesura, Thoroczkay Illyés is, akitől ezért birtokait elkobozták, és azokat csak a XVI. század elején kapták vissza a leszármazottai.
II. Lajos király 1514-ben rendelkezési jogot adott a földbirtokosoknak a lakosság felett. Ennek alapján a földesúr a vasércbányászokat saját jobbágyainak tekintette, ami állandó viszálykodást szült. A torockóiak folyamatosan küzdöttek önálló jogaikért, de csak évszázadokkal később sikerült azt visszaszerezniük az 1848-as jobbágyfelszabadításkor.
Sorsfordító időszak volt Torockó életében János Zsigmond uralkodása. A lakosság ekkor tért át az unitárius vallásra, amit máig őriz: a községet azóta is legnagyobb részt unitáriusok lakják. A XVI. század végén létesült az első iskola Torockón, majd száz évvel később megépült az unitáriusok ma is ott álló temploma.
A község lakói közül sokan csatlakoztak a Rákóczi-szabadságharc kurucaihoz. 1702-ben a véreskezű Rabutin tábornok megtámadta a falut és felakasztatta Ekart Andrást és Szabó Gergelyt, akik tiltakoztak az osztrákok önkénye ellen, és akiket a község azóta vértanúként tisztel – emlékükre máig piros néhány régi ház ablakkerete. Két évvel később Tiege osztrák generális újabb megtorlásként felgyújtatta a települést és leromboltatta a szomszédos torockószentgyörgyi várat.
1784-ben Torockó ismét a tűz martaléka lett: a Horea parasztfelkelés hadai felgyújtották. Fehér megyében Torockó mellett több település is kiemelt színtere volt a térség viharos történelmének: míg Balázsfalva a román nemzeti gyűlések gyakori helyszíne volt, addig Nagyenyed, Zalatna, Abrudbánya az 1848-1849-es szabadságharc egykori vérfürdőinek emlékét őrzik.
1870-ben újra hatalmas tűzvész pusztított Torockón, a tehetősebb családok faszerkezetű házai porig égtek. Az újjáépítéskor kezdték el építeni a máig fennmaradt, egységes megjelenésű és szerkezetű házakat.
A hely, pontosabban a településhez tartozó Torockószentgyörgy híres szülötte ifj. Brassai Sámuel, a XIX. század nagy tudós-polihisztora és Torockón tanult Kriza János, a későbbi unitárius püspök és néprajzkutató is.
Böjte Csaba ferences atya kezdeményezésére a Dévai Szent Ferenc Alapítvány 2004 szeptemberében alapította meg Torockón a Kis Szent Teréz Gyermekotthont, gyakorlatilag megmentve ezzel a magyar nyelvű oktatást a településen.
Torockó fehérre festett, jellegzetes házaival és a föléjük magasodó Székelykővel Erdély talán legszebb faluja. Nem véletlenül jutalmazták 1999-ben Europa Nostra díjjal.