[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”fas fa-book-reader” icon_size=”28″ title=”MAROSÁN CSABA IRODALMI KALENDÁRIUMA”]Reményik Sándor költő, az erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja
(Kolozsvár, 1890. augusztus 30. – Kolozsvár, 1941. október 24.)[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-mail-forward share” icon_size=”28″ title=”ÖSSZEFOGLALÓ A SOROZATRÓL” read_more=”box” link=”url:https%3A%2F%2Fduna-haz.com%2Fmarosan-csaba-irodalmi-kalendariuma%2F|title:Maros%C3%A1n%20Csaba%20irodalmi%20kalend%C3%A1riuma” pos=”heading-right”][/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column css=”.vc_custom_1644343966032{padding-top: 0px !important;}”][vc_column_text css=”.vc_custom_1644344202002{padding-top: 0px !important;}”]

Online irodalmi, művelődéstörténeti sorozat a Duna-Ház Facebook-oldalán és honlapján.

[/vc_column_text][vc_column_text]

Ezeknek a napoknak az üzenete Reményik Sándortól származik: „Egyszer talán majd mégis vége lesz.” Talán ez a vers is, és a versek, az irodalmi értékeink általában is kapaszkodót jelenthetnek ebben az aggodalommal és félelemmel teli időszakban.

A költészet oldja a stresszt. Leírja azt, amire nekünk nincsenek szavaink, képekbe önti, amit nem tudunk megfogalmazni, és ezzel segít enyhíteni a fájdalmunkat, a feszültségeinket. Az Egyszer talán majd mégis vége lesz háborús vers, a sorok az első világháborúra vonatkoznak, annak a végében bizakodnak. A vers egy olyan vágyat fejez ki, ami a mostani helyzetben is sokakban megfogalmazódik. A régi, normális élethez való visszatérés képe tűnik fel benne.
Reményik Sándor verse megnyugvást ígér: egyszer vége lesz, egyszer megnyugszunk, egyszer visszatalál majd a világ a rendes kerékvágásba.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row css=”.vc_custom_1634071181572{padding-top: 0px !important;}”][vc_column width=”1/2″][vc_raw_html css=”.vc_custom_1646643684326{padding-top: 10px !important;}”]JTNDaWZyYW1lJTIwc3JjJTNEJTIyaHR0cHMlM0ElMkYlMkZ3d3cuZmFjZWJvb2suY29tJTJGcGx1Z2lucyUyRnZpZGVvLnBocCUzRmhlaWdodCUzRDMxNCUyNmhyZWYlM0RodHRwcyUyNTNBJTI1MkYlMjUyRnd3dy5mYWNlYm9vay5jb20lMjUyRmR1bmFoYXp0b3JvY2tvJTI1MkZ2aWRlb3MlMjUyRjMwNDQzMTQzMzU4ODI0MDIlMjUyRiUyNnNob3dfdGV4dCUzRGZhbHNlJTI2d2lkdGglM0Q1NjAlMjZ0JTNEMCUyMiUyMHdpZHRoJTNEJTIyNTYwJTIyJTIwaGVpZ2h0JTNEJTIyMzE0JTIyJTIwc3R5bGUlM0QlMjJib3JkZXIlM0Fub25lJTNCb3ZlcmZsb3clM0FoaWRkZW4lMjIlMjBzY3JvbGxpbmclM0QlMjJubyUyMiUyMGZyYW1lYm9yZGVyJTNEJTIyMCUyMiUyMGFsbG93ZnVsbHNjcmVlbiUzRCUyMnRydWUlMjIlMjBhbGxvdyUzRCUyMmF1dG9wbGF5JTNCJTIwY2xpcGJvYXJkLXdyaXRlJTNCJTIwZW5jcnlwdGVkLW1lZGlhJTNCJTIwcGljdHVyZS1pbi1waWN0dXJlJTNCJTIwd2ViLXNoYXJlJTIyJTIwYWxsb3dGdWxsU2NyZWVuJTNEJTIydHJ1ZSUyMiUzRSUzQyUyRmlmcmFtZSUzRQ==[/vc_raw_html][/vc_column][vc_column width=”1/2″ css=”.vc_custom_1634071403039{border-left-width: 1px !important;padding-top: 0px !important;border-left-color: #000000 !important;border-left-style: solid !important;border-radius: 1px !important;}”][vc_text_separator title=”REMÉNYIK SÁNDOR: EGYSZER TALÁN MAJD MÉGIS VÉGE LESZ” css=”.vc_custom_1646643484909{margin-bottom: 0px !important;border-bottom-width: 0px !important;padding-top: 0px !important;padding-right: 0px !important;padding-bottom: 0px !important;padding-left: 0px !important;}”][/vc_column][vc_column width=”1/2″ css=”.vc_custom_1644343777803{border-left-width: 1px !important;padding-top: 0px !important;padding-left: 0px !important;border-left-color: #000000 !important;border-left-style: solid !important;border-radius: 1px !important;}”][vc_column_text css=”.vc_custom_1646643564706{padding-top: 15px !important;padding-left: 20px !important;}”]

És akkor, aki visszatérni bír,
Csak visszatér megint a régihez.

A régi hithez, a régi házhoz –
Ecsethez, tollhoz, kapanyélhez,
És számon mit se kér, kit se átkoz.

A mappás talán új térképet ír,
De másként minden régiben marad,
Csak egy darabig sok lesz a friss sír.

Mi megnyugszunk, a szívünk mit se kérd,
A föld valahogy döcög majd tovább,
És lassú erők lemossák a vért.

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row css=”.vc_custom_1634071181572{padding-top: 0px !important;}”][vc_column css=”.vc_custom_1644343821719{padding-top: 20px !important;}”][vc_text_separator title=”REMÉNYIK SÁNDOR RÉSZLETES ÉLETRAJZA” title_align=”separator_align_left” css=”.vc_custom_1646643708195{margin-bottom: 0px !important;border-bottom-width: 0px !important;padding-top: 0px !important;padding-right: 0px !important;padding-bottom: 0px !important;padding-left: 0px !important;}”][vc_column_text css=”.vc_custom_1646643842301{padding-top: 0px !important;}”]Reményik Sándor (Kolozsvár, 1890. augusztus 30. – Kolozsvár, 1941. október 24.) költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja. Írói álneve: Végvári.

Az életében több neves díjjal és elismeréssel kitüntetett Reményik a legutóbbi időkig viszonylag ismeretlen volt Magyarországon, mert őt és költészetét 1945 után – jórészt politikai okokból – évtizedekre száműzték a magyar irodalomból.

A költő – Reményik Károly építészmérnök és Brecz Mária, Kolozsvárt megtelepedett, dobsinai születésű szülők fia – 1890. augusztus 30-án született Kolozsvárott. Evangélikus elemi után középiskolai tanulmányait a kolozsvári református főgimnáziumban végezte. Felsőfokú tanulmányait ugyancsak Erdély fővárosában, a Ferenc József Tudományegyetem jogi fakultásán kezdte meg. Négy éven át volt hallgatója, azonban utolsó szigorlatát már nem tette le. A református kollégiumban, de főképp az egyetemen szövődtek kedves barátságai, többek között Olosz Lajossal és a későbbi híres íróval, Makkai Sándor református püspökkel. Költeményt először az Új Idők című újság közölt tőle 1916-ban. Az Erdélyi Szemle állandó munkatársa 1918-tól. 1921-ben az ő szerkesztésében indult meg az Erdélyi Szemléből átalakult Pásztortűz, amelyet a legnehezebb időben szerkesztett. Körülötte és a Pásztortűz körül alakult ki az erdélyi irodalom. Életét egymásra hatóan két tényező határozta meg: kereszténysége és magyarsága. Az iskolában tanult történelmi és irodalomtörténeti anyaghoz járult a családi környezet, amelyben jellemet formálóan élt a negyvennyolcas szabadságharc eleven emléke. Édesanyja nemcsak szerette az irodalmat, hanem finom értője is volt.

A trianoni békediktátum kihirdetése után elhallgatott. A magányosság szigetére vonult vissza. Ez a Reményik – a Végvári versek után – szenvedő, törődő, halk hangú ember. Belső töprengéseit, legbensőbb érzéseit is a nagy megrendülés élménye színezi. Testi szenvedésekben is része volt, hónapokat töltött szanatóriumokban, és a húszas évek derekától úgy érezte, hogy népe felmorzsolódása is elkerülhetetlen.

Mégis mindig az életet hirdette. Emberileg is nagy tett volt az élete: reménytelenül is csillagokkal népesítette be az erdélyi éjszakákat. Ha nem lesz többé iskolánk című verse több mint illusztráció, egy nép élniakarás-vágyának szimbóluma. Ez a Reményik már a transzilvanizmus lírai képviselője volt. Számot vetett a kisebbségi létezéssel, amely mindig lesz, amíg lesznek államok, amelyekben jelentős számmal élnek más nemzeti hagyományú népek. Verseiért és szenvedésekben tisztult életéért szerették őt értő kortársai. A formának tán nála nagyobb mesterei is voltak a magyar lírában, de nem volt senki, aki nála több gondolatot, érzést pendített volna meg. S túl a költészeten, magatartást is jelentett Reményik Sándor. Sorsvállaló volt. Hazája elvesztése súlyos depresszióba ejtette, amiből a morfium csapdájába esett.

A kor szintjének megfelelően elektrosokkal felérő inzulinsokkal kezelték. Egy ilyen alkalommal ötvenegy éves korában, 1941. október 24-én Kolozsvárott halt meg. Városa mint a magyar nemzet halottját temette az evangélikus templomból. A Házsongárdi temetőben nyugszik. Sírkövén ez áll: „Egy lángot adok, ápold, add tovább.”[/vc_column_text][/vc_column][vc_column width=”1/2″][vc_text_separator title=”KÖTETEI” title_align=”separator_align_left” css=”.vc_custom_1646643907598{margin-bottom: 0px !important;border-bottom-width: 0px !important;padding-top: 0px !important;padding-right: 0px !important;padding-bottom: 0px !important;padding-left: 0px !important;}”][vc_column_text]

• Fagyöngyök (1918)
• Mindhalálig (1918)
• Végvári versek (1918-21)
• Csak így… (1920)
• Vadvizek zúgása (1921)
• A műhelyből (1924)
• Egy eszme indul (1925)
• Atlantisz harangoz (1925)
• Két fény között (1927)
• Szemben az örökméccsel (1932)
• Kenyér helyett (1932)
• Romon virág (1935)
• Magas feszültség (1940)
• Egészen (1942, posztumusz)

[/vc_column_text][/vc_column][vc_column width=”1/2″][vc_text_separator title=”GYŰJTEMÉNYES KÖTETEK” title_align=”separator_align_left” css=”.vc_custom_1646643942524{margin-bottom: 0px !important;border-bottom-width: 0px !important;padding-top: 0px !important;padding-right: 0px !important;padding-bottom: 0px !important;padding-left: 0px !important;}”][vc_column_text]

• Összes versei, Révai 1941.
• Összes versei, Révai 1943.
• Jelt ád az Isten, Evangélikus Sajtóosztály 1981.
• Az építész fia, Kriterion, Bukarest 1983.
• Erdélyi március, Orpheus 1990.
• Isten közelében, Unikornis – Evangélikus Sajtóosztály 1991.
• Összes versek, Evangélikus Sajtóosztály 1999.
• Összes versek, Auktor 2000.
• Hátrahagyott versek, Polis, Kolozsvár 2003.

[/vc_column_text][/vc_column][vc_column][vc_column_text]Forrás: Wikipedia
Korábbi előadások >>[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]