Online irodalmi, művelődéstörténeti sorozat a Duna-Ház Facebook-oldalán és honlapján.
Március 15. a szabadság ünnepe, az egyik legőszintébb és legigazibb nemzeti ünnepünk, amelyre egyformán öltöztetjük díszbe a szívünket. Ezt a napot nagyon lehet szeretni. A lánglelkű Petőfi, aki talpra szólította a magyart és ezzel mindörökre beírta magát történelmünkbe, a kezdődő tavasz reménye, a fiatalság lendülete, az erőszak nélküli forradalom minden ereje benne van. Ezen a napon nem csak emlékezünk, hanem ünnepelünk.
PETŐFI SÁNDOR: MAGYAR VAGYOK (részlet)
Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy területén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
A Kaszpi-tenger habjain is túl,
És rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze nyúl.
Magyar vagyok. Természetem komoly,
Mint hegedűink első hangjai;
Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
De nevetésem ritkán hallani.
Ha az öröm legjobban festi képem:
Magas kedvemben sírva fakadok;
De arcom víg a bánat idejében,
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.
Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A multnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is játszottunk,
S mienk nem volt a legkisebb szerep;
Ugy rettegé a föld kirántott kardunk,
Mint a villámot éjjel a gyerek.
Petőfi szenvedélyes és személyes hangvételű verse a hazafias magyar líra egyik gyöngyszeme. Ünnepélyes, emelkedett, mégis őszinte, személyes hangvételben vall benne a költő saját hazaszeretetéről. A minden versszak elején visszatérő Magyar vagyok hatásosan hangsúlyozza, hogy a hazaszeretet örök, ezek az érzések nem változnak.
Azáltal ünnepeljük a legméltóbban nemzeti ünnepünket, ha bebizonyítjuk, hogy tovább él bennünk a forradalom eszméje, amelyet igazságérzetünk és szabadságvágyunk tüze táplál. Az a fajta végtelen és lángoló hazaszeretet, amit Petőfi és nemzedéke képviselt, az valóban példa számunkra, ugyanakkor elgondolkodtat, és tettekre sarkall.
Marosán Csaba ünnepi videófilmjének egyik legfontosabb üzenete, hogy a “tégy magadért, az Isten is megsegít” ’48-asok által is képviselt elvénél jobb útmutató nincs az ember, a család és a haza megmaradásához. Ehhez fontos búcsút intenünk az önsajnálat és az örökös panaszkodás rémisztő szokásának. Az a jó hazafi, aki a legjobb minőségben végzi el a Teremtőtől rámért feladatát. Ez ‘48 egyik legfontosabb öröksége.
Mi, a márciusi ifjak késői unokái, fejet hajtunk 1848. március 15-ének emléke előtt.
Méltóságteljes ünneplést kívánunk mindenkinek!
“Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!”
