[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-calendar” icon_size=”28″ title=”2022. DECEMBER 5., HÉTFŐ 11:00″]*Romániai idő szerint!
[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]
A Duna-Ház ünnepi gyerekprogramján interaktív előadás és látványos kézműves foglalkozás szórakoztatja a legkisebbeket.
[/vc_column_text][vc_single_image image=”60795″ img_size=”1200×600″ alignment=”center”][vc_column_text]
Együtt vártuk a Mikulást december 5-én a Duna-Ház Mesepadlásán. Az ünnepi alkalommal kiderült az is, hogy évekkel ezelőtt hova tűnt a jóságos, öreg Mikulás csizmája. És az is, hogy miért tért haza a tündérek közé mezítláb, miután minden gyereknek elvitte az ajándékát.
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row css=”.vc_custom_1634071181572{padding-top: 0px !important;}”][vc_column width=”2/3″][vc_column_text css=”.vc_custom_1668795142519{padding-top: 0px !important;}”]Az interaktív mesés-zenés előadáson vidám népszokásokkal és érdekes hangszerekkel ismerkedünk. Citeramuzsikával, mondókákkal, dalokkal, népi játékokkal kalandozunk a mesék varázslatos világában. Sőt még táncra is perdülünk. Közben kinyitjuk meselátó szemünket, mesehalló fülünket, mesemondó szánkat. A tarisznyánk pedig az út végére meghitt, ünnepi élményekkel telik meg. A történetek életre keltésében aktívan vett részt a gyerekközönség, intenzíven átélve a mesebeli eseményeket. Kalandunk végén mindenki elkészítheti a saját manócskáját vagy Mikulását a kreatív kézműves foglalkozáson.[/vc_column_text][vc_text_separator title=”ZELK ZOLTÁN: MIKULÁS BÁCSI CSIZMÁJA” title_align=”separator_align_left” css=”.vc_custom_1668795303762{margin-bottom: 0px !important;border-bottom-width: 0px !important;padding-top: 0px !important;padding-right: 0px !important;padding-bottom: 0px !important;padding-left: 0px !important;}”][vc_column_text css=”.vc_custom_1668795340244{padding-top: 0px !important;}”]A hófehér, szikrázó országúton, ami az eget összeköti a földdel, s ami fölött úgy szálldosnak a csillagok, mint a falevelek, egy nagyon öreg, jóságos arcú bácsi haladt lefelé. Az út két szélén álldogáló, hólepte fák összesúgtak mögötte:
– Viszi már a jó öreg Mikulás a sok ajándékot!
Mert bizony ő volt az, a jó gyerekek öreg barátja, aki akkorákat lépdel csizmáiban, hogy egyetlen éjszaka bejárja a világ összes városait és falvait. S akinek puttonyából sohasem fogy ki az édesség, jut abból minden jó gyerek cipőjébe.
Most is alig lépett hármat-négyet, már lent volt a földön, és körülnézett, hogy melyik ablakban talál gyerekcipőt. Ahogy nézdegélt, észrevette, hogy valaki alszik az utcai padon. Odament hát hozzá, hogy megnézze, ki lehet az a szegény, aki ilyen hideg téli éjszakán az utcán húzza meg magát. Egészen föléje hajolt, és bizony majdnem elsírta magát a jóságos öreg.
Megismerte az alvót. Sok-sok évvel ezelőtt cukrot és csokoládét vitt neki, s másnap még az égbe is fölhallatszott, ahogy nevetett örömében. De ez már régen volt, azóta felnőtt ember lett kis barátjából, s íme, most itt fekszik a hideg, decemberi éjszakában.
Nem sokáig gondolkodott Mikulás bácsi, levette puttonyát, és megtöltötte az alvó zsebeit csokoládéval és mogyoróval. Aztán piros köpenyét is ráterítette, hogy ne fázzon, s mikor észrevette, hogy milyen rosszak a cipői, levetette mérföldjáró csizmáit, és ráhúzta a szegény ember lábára. Aztán szomorúan és mezítláb ment tovább, hogy elvigye ajándékait a gyerekeknek.
S amíg a jó öreg Mikulás vándorolt a messzi városokban, az alvó ember álmodni kezdett a piros köpeny alatt. Azt álmodta, hogy ismét gyermek lett, puha paplan alatt alszik, s cipői cukorral telerakva ott állnak az ablakban.
S míg álmodott, az útszéli, kopár fák föléje hajoltak, és megvédték a széltől, a csillagok pedig egészen föléje szálltak, és simogatva melegítették az arcát.
– Álmodj, csak álmodj! – susogták a fák, zizegték a csillagok.
S ő álmodott. Álmában elmúlt az éjszaka, szép, világos reggel lett, s annyi cukor és csokoládé került elő cipőiből, hogy az asztalt is telerakhatta vele. Milyen boldog volt álmában, istenem, milyen boldog! A fák és a csillagok mondogatták is egymásnak:
– Csak föl ne ébredjen, míg ki nem tavaszodik…
De véget ért az álom, és véget ért az éjszaka, s a szegény ember csodálkozva látta magán a köpenyt és a csizmát. S mikor a zsebébe nyúlt, azt hitte, a tündérek játszanak vele, azok töltötték meg ennyi jóval a zsebeit. Hát még mekkora lett csodálkozása, mikor a cukor és a mogyoró mind pénzzé változott zsebeiben. Csengő aranypénz lett valamennyiből, s most már vehetett házat, ruhát magának, s olyan lett az egész élete, mint az álom. Úgy nevetett megint, mint gyerekkorában.
Mikulás bácsi boldogan hallgatta a nevetést. S a tündérek hiába kérdezték a jó öreget, miért
jött vissza mezítláb a földről. Mikulás bácsi nem felelt, csak szelíden belemosolygott hófehér szakállába.[/vc_column_text][vc_separator][vc_column_text]Foglalkozásvezető: Csortán Hajnal mesemondó, mesedalnok
Közreműködik: Tekergő Meseösvény Közhasznú Egyesület Ι Facebook
Korábbi programok >>[/vc_column_text][/vc_column][vc_column width=”1/3″ css=”.vc_custom_1634071403039{border-left-width: 1px !important;padding-top: 0px !important;border-left-color: #000000 !important;border-left-style: solid !important;border-radius: 1px !important;}”][vc_text_separator title=”CSORTÁN HAJNAL” css=”.vc_custom_1668794989538{margin-bottom: 0px !important;border-bottom-width: 0px !important;padding-top: 0px !important;padding-right: 0px !important;padding-bottom: 0px !important;padding-left: 0px !important;}”][vc_column_text css=”.vc_custom_1668795027079{padding-top: 0px !important;padding-left: 20px !important;}”]
Mesemondó, óvópedagógus (Oroszhegy)
[/vc_column_text][dt_fancy_image image_id=”60539″ width=”140″ height=”140″ border_radius=”100px” caption=”off” image_decoration=”shadow” shadow_color=”rgba(0,0,0,0.6)” css=”.vc_custom_1668794963145{padding-top: 10px !important;padding-bottom: 20px !important;}”][vc_column_text css=”.vc_custom_1668795069108{padding-top: 0px !important;padding-left: 20px !important;}”]Magam mint Tekergő…
Őszbe fordult az idő, a csipkebogyó már pirosodott. A hűvös reggel csendjét egy telefoncsengés zavarta meg. Az alig két hónapja berukkolt katonát hívatták és közölték vele: – Gratulálunk! Lánya született! No… így kezdődött az én életem. A Gordon lábánál, a Fehér nyikó mentén, Székelyszentléleken telt a mesés gyermekkorom. Már kiskoromban tudtam, hogy tanítónő vagy óvónő leszek. A székelyudvarhelyi tanítóképzős évek, Elek apó szelleme úgy bevésődött a tudatomba, hogy soha más munka felé nem is kacsintgattam. A munkám lett a hivatásom. Bejártam hegyeket, völgyeket, országokat, városokat, ahol sok továbbképzőn kiálltam sok próbát, de a fejem sosem vesztettem el. Három csodás gyermekem nevelése csak erősítette a szakmai tudásom. Otthonról a népdal, a néptánc, a kézművesség, a természet és a munka szeretetét hoztam magammal, amit később néptánc és kézműves táborokban éltem át újra és újra. És akkor megtörtént a csoda. 2018-ban megtaláltak a Tekergők, a második családom, és megtalált a mese. Addig is volt, minden nap volt: az óvodában, otthon, társaságban… De ez valahogy más volt. Valami különleges borzongás. Amikor nem tudod megmagyarázni, csak érzed, hogy ott a helyed. És azóta mesélek úton-útfélen. Mindenhol, ahol szívesen hallgatják, mert szívtől szívig, lélektől lélekig hat, és ez jó. Nagyon jó. Tartson hát sokáig, amíg világ a világ s még két nap.
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]
