November 11. Szent Márton napja. Ehhez a naphoz különösen sok néphagyomány, legenda és hiedelem kötődik. Emellett Márton napja a 40 napos adventi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor még megengedett volt a jóízű, gazdag falatozás és vigadalom.
A legenda szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria (Szombathely) nevű városában látta meg a napvilágot 316-ban vagy 317-ben. A római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában, Márton pedig Isten szolgálatába állt. Jóságáról már élete során is legendák keringtek, s az alázatos misszionáriust püspökké akarták szentelni.
A monda szerint, mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől a szerény pap a ludak óljában próbált elbújni. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével elárulták Márton rejtekhelyét. Végül Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat. A lúd Márton madara lett a keresztény naptárban.
MÁRTON-NAPI IDŐJÓSLÁS
„Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.” – Márton napjához sok olyan népi megfigyelés kapcsolódik, ami a téli időjárásra vonatkozik.
A népi hagyomány úgy tartja, ha Szent Márton „fehér lovon érkezik“, azaz Márton napján esik a hó, akkor enyhe tél lesz, amennyiben „barna lovon nyargalász“, vagyis nem esik hó, akkor kemény, havas télre számíthatunk. Gyakran a Márton-napi liba húsából is következtettek az időjárásra. A népi kalendárium szerint hogyha a liba csontja barna és rövid volt, akkor sáros télre, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas télre lehetett számítani.
”-Ha a Márton lúdja csontja veres,
Nagy hideg lesz,
– Ha fehér,
Sok hó lesz,
– Ha fekete,
Esős ősz és háborgó tél lesz.”
MÁRTON-NAPI LAKOMÁK
Régen Szent Márton napja jelentette a mezőgazdasági év végét, ilyenkor kezdődött a téli pihenő időszaka. A cselédek ilyenkor kapták meg az évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát. Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben bőven ehessenek, ihassanak. A hiedelem szerint Szent Márton napján ludat illik enni, mert aki Márton napján nem eszik libát, az egész évben éhezni fog. A liba húsából szokás volt a papnak is küldeni, mégpedig az állat hátsó részéből: innen ered a püspökfalat szavunk.
Márton-napjához kapcsolódóan jó szívvel ajánljuk Facebook oldalunkon visszanézhető élményfestésünket, melyben az ízes élőszóval előadott legendából meríthetünk ihletet az alkotásra, majd lépésről lépésre kelhet életre a mese a vásznakon, rajzlapokon Zámborszky Eszter értő, szakszerű irányításával.
