Online irodalmi, művelődéstörténeti sorozat a Duna-Ház Facebook-oldalán és honlapján.
1894. március 20-án halt meg torinói száműzetésében Kossuth Lajos, a „turini remete”, az 1848-49-es szabadságharc vezetője. Száműzetésében a magyar nemzeti függetlenségért folytatott harc jelképévé vált, alakja köré, amely halála után az emlékezetben egyre nagyobbra nőtt, kultusz szövődött.
Kossuth Lajos nevét utcák és közintézmények, a legmagasabb állami kulturális díj és a fő közszolgálati rádióadó viseli. Csaknem minden magyar településen áll szobra, a forint bevezetése után arcképe a legmagasabb címletű, 100 forintos bankjegyre került. Hangját 1890-ben fonográfra rögzítették; ez a legrégibb fennmaradt magyar hangfelvétel.
ADY ENDRE: MÁRCIUS 20.
Ezeréves létünk ünnepélyén,
Az örömnek víg zaja között
Ismét eljött a gyásznap, amelyen
Kossuth apánk sírba költözött.
Akkor egy bús nemzet zokogása
Kísérte a legnagyobb magyart,
Ki nem halt meg, örökre fog élni,
Míg magyar szív dobogása tart.
Most örömzajt fojt el a gyász napja;
Nem zavarja azért ünnepünk.
Egy ezredév dicső ünnepélyét
Nem zavarja, ha mi könnyezünk.
Hisz ez a könny nem a bánat könnye,
Csak az emlék szent áldozata;
Nem keressük »holtak közt az élőt«,
Mert hisz él Ő, míg él e haza!
E szent napon nagy szelleme előtt
Leborul az ünneplő magyar,
Megcsókolja a szentelt sírhantot,
Amely testet, mulandót takar;
Könnyeiből új erőt merítve,
Megreszketve szólt kérő szava:
Áldd meg e hon méltó ünnepélyét,
Legyen boldog e szegény haza!