Online irodalmi, művelődéstörténeti sorozat a Duna-Ház Facebook-oldalán és honlapján.

550 éve hunyt el Janus Pannonius (1434. augusztus 29. – Medvevár, 1472. március 27.) római katolikus pap, pécsi püspök. Az első név szerint ismert magyar költő és humanista Mátyás király korában élt, latin nyelven írt. Petőfiig az egyetlen költőnk, aki világirodalmi elismertségre tett szert.
Janus Pannonius Horvátországban született, de Nagyváradon tanult, ahol anyjának, Vitéz Borbálának testvére, Vitéz János volt a püspök. Nagybátyja és védnöke Mátyás nevelője és a magyar humanizmus megteremtője, nemcsak az egyház első embere, hanem egy időben az egész magyarországi politika irányítója volt.
Janus Pannonius nevét Európa-szerte ismerték. Költészetének anyaga, nyelve és hangulata az olasz humanizmus talajából nőtt ki, verseinek világképe is a humanizmus szellemében alakult ki. Költészetében a vallásos eszmék helyett megjelenik Magyarországon, s azonnal európai színvonalon a reneszánsz gondolkodás és életérzés. Nagyra értékeli a földi életet, a békét, a kultúrát, a természetet és a költői halhatatlanságot.
Janus Pannonius verseit latinul alkotta, mivel a 15. századi Magyarországon ez volt az írásbeliség nyelve. Verseit így fordításokból ismerjük. Egyik legismertebb műve, a Búcsú Váradtól, amit sokan, köztük Nagy László és Weöres Sándor is lefordítottak magyarra, de leggyakrabban Áprily Lajos fordításában hangzik el, így a vers zeneisége Áprilyt is dicséri.
JANUS PANNONIUS: BÚCSÚ VÁRADTÓL
Áprily Lajos fordítása
Hőforrás-vizeink, az Isten áldjon,
Itt nem ront levegőt a kénlehelet,
Jó timsó vegyül itt a tiszta vízbe,
Mely gyógyítja szemed, ha fáj s ha gyenge,
És nem sérti az orrodat szagával.
Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk.
Könyvtár, ég veled, itt a búcsúóra,
Híres könyvei drága régieknek,
Már Phoebus Patarát elhagyta s itt él;
Költők isteni pártfogói: Múzsák
Többé nem szeretik Castaliát már.
Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk.
Isten áldjon, aranyba vont királyok,
Kiknek még a gonosz tűzvész sem ártott,
Sem roppanva dűlő fal omladéka,
Míg tűz-láng dühe pusztított a várban,
S szürke pernye repült a kormos égre.
Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk.
S rőt fegyvert viselő lovas királyunk,
Hős, ki bárdot emelsz a jobb kezedben
– Márvány oszlopokon pihenve egykor
Bő nektárt verítékezett tested –
Utunkban, te nemes lovag, segíts meg.
Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk.