[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”fas fa-book-reader” icon_size=”28″ title=”MAROSÁN CSABA IRODALMI KALENDÁRIUMA”]Fodor András Kossuth-díjas magyar költő, esszéíró, könyvtáros
(Kaposmérő, 1929. február 27. – Fonyód, 1997. június 27.)
[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-mail-forward share” icon_size=”28″ title=”ÖSSZEFOGLALÓ A SOROZATRÓL” read_more=”box” link=”url:https%3A%2F%2Fduna-haz.com%2Fmarosan-csaba-irodalmi-kalendariuma%2F|title:Maros%C3%A1n%20Csaba%20irodalmi%20kalend%C3%A1riuma” pos=”heading-right”][/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column css=”.vc_custom_1644343966032{padding-top: 0px !important;}”][vc_column_text css=”.vc_custom_1644344202002{padding-top: 0px !important;}”]
Online irodalmi, művelődéstörténeti sorozat a Duna-Ház Facebook-oldalán és honlapján.
[/vc_column_text][vc_single_image image=”59661″ img_size=”1200×600″ alignment=”center” css=”.vc_custom_1645891300326{padding-top: 10px !important;padding-bottom: 10px !important;}”][vc_column_text]
Fodor András Kossuth- és háromszoros József Attila-díjas költő, író, esszéíró, műfordító, könyvtáros. A Digitális Irodalmi Akadémia 2020. június 4-én posztumusz tagjává választotta. A 93 évvel ezelőtt született, sokoldalú alkotóra emlékezünk Kegyelem c. versével Marosán Csaba színművész előadásában.
Fodor András nagy műveltséggel rendelkező alkotó volt. Kaposváron érettségizett 1947-ben, gimnáziumi osztályfőnöke Takáts Gyula költő volt, akivel jó barátságba került, s aki pályaválasztására is hatással volt. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta tanulmányait. A híres elitképzőnek, az Eötvös Kollégiumnak lett a tagja. Itt kötött életre szóló barátságot Colin Mason angol zenetudósjelölttel, a későbbi Bartók-kutatóval. Egyetemi évei alatt váltak ismertté versei az Illyés Gyula által szerkesztett Válasz című folyóiratban. 1951-ben kapott könyvtáros és orosz szakos diplomát. Elmélyülten foglalkozott a zenével és a képzőművészettel is. Zenéről írt tanulmányai és Igor Stravinskyról szóló könyve mellett 1959–1968 között rendszeresen szervezett zenehallgató és zeneértelmező esteket.
1973-tól a kaposvári Somogy című folyóirat rovatvezetője, 1983-tól a Kortárs szerkesztője. 1981–1986 között az Magyar Írószövetség alelnöke volt.
Olvassuk műveit! Emléke legyen áldott.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row css=”.vc_custom_1646035383887{padding-top: 0px !important;}”][vc_column width=”1/2″][vc_raw_html css=”.vc_custom_1646035377415{padding-top: 10px !important;}”]JTNDaWZyYW1lJTIwc3JjJTNEJTIyaHR0cHMlM0ElMkYlMkZ3d3cuZmFjZWJvb2suY29tJTJGcGx1Z2lucyUyRnZpZGVvLnBocCUzRmhlaWdodCUzRDMzMSUyNmhyZWYlM0RodHRwcyUyNTNBJTI1MkYlMjUyRnd3dy5mYWNlYm9vay5jb20lMjUyRmR1bmFoYXp0b3JvY2tvJTI1MkZ2aWRlb3MlMjUyRjYzNjExOTYxNDI4MDcwMyUyNTJGJTI2c2hvd190ZXh0JTNEZmFsc2UlMjZ3aWR0aCUzRDU2MCUyNnQlM0QwJTIyJTIwd2lkdGglM0QlMjI1NjAlMjIlMjBoZWlnaHQlM0QlMjIzMzElMjIlMjBzdHlsZSUzRCUyMmJvcmRlciUzQW5vbmUlM0JvdmVyZmxvdyUzQWhpZGRlbiUyMiUyMHNjcm9sbGluZyUzRCUyMm5vJTIyJTIwZnJhbWVib3JkZXIlM0QlMjIwJTIyJTIwYWxsb3dmdWxsc2NyZWVuJTNEJTIydHJ1ZSUyMiUyMGFsbG93JTNEJTIyYXV0b3BsYXklM0IlMjBjbGlwYm9hcmQtd3JpdGUlM0IlMjBlbmNyeXB0ZWQtbWVkaWElM0IlMjBwaWN0dXJlLWluLXBpY3R1cmUlM0IlMjB3ZWItc2hhcmUlMjIlMjBhbGxvd0Z1bGxTY3JlZW4lM0QlMjJ0cnVlJTIyJTNFJTNDJTJGaWZyYW1lJTNF[/vc_raw_html][/vc_column][vc_column width=”1/2″ css=”.vc_custom_1634071403039{border-left-width: 1px !important;padding-top: 0px !important;border-left-color: #000000 !important;border-left-style: solid !important;border-radius: 1px !important;}”][vc_text_separator title=”FODOR ANDRÁS: KEGYELEM” css=”.vc_custom_1645851311738{margin-bottom: 0px !important;border-bottom-width: 0px !important;padding-top: 0px !important;padding-right: 0px !important;padding-bottom: 0px !important;padding-left: 0px !important;}”][/vc_column][vc_column width=”1/2″ css=”.vc_custom_1644343777803{border-left-width: 1px !important;padding-top: 0px !important;padding-left: 0px !important;border-left-color: #000000 !important;border-left-style: solid !important;border-radius: 1px !important;}”][vc_column_text css=”.vc_custom_1645851348213{padding-top: 15px !important;padding-left: 20px !important;}”]
Ha lépcsőn föl vezetve
fogtad már apró gyerek kezét,
érezted, gyönge, összegyüremlő
tenyerében hogy mozognak a csontok,
válladhoz hogyha vontad egyszer is
futkosó kicsiny lány fejét,
s megcsapta orrodat a haj, a bőr
meleg madárfészek szaga,
ha láttál a vonat ablakában
csimpaszkodó fiút
esengeni a mezőkre gurult
olajzöld tollú madarak után,
ha láttad ugyanőt a küszöbön
két lábfejét egymásra gyürögetve,
felpuhult, nedves arccal szipogni,
mert kobakjába szúrt a méh,
ha szemhéjad alatt is őrzöd
egész testében ujjongva, kinyílva
száz-galambszszárnyként repeső-fehéren,
hogy szalad vissza anyjához az élet,
tudod mért kap kegyelmet újra,
annyi keserves szégyen után is
a folytatódás.
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row css=”.vc_custom_1634071181572{padding-top: 0px !important;}”][vc_column css=”.vc_custom_1644343821719{padding-top: 20px !important;}”][vc_text_separator title=”BERTÓK LÁSZLÓ: FODOR ANDRÁS HALÁLÁRA” title_align=”separator_align_left” css=”.vc_custom_1645851402867{margin-bottom: 0px !important;border-bottom-width: 0px !important;padding-top: 0px !important;padding-right: 0px !important;padding-bottom: 0px !important;padding-left: 0px !important;}”][vc_column_text css=”.vc_custom_1645851495352{padding-top: 0px !important;}”]Nézem a kézírását, a betűket, a szavakat, a halála előtt három nappal írt névnapi köszöntőt, hátha találok valami jelet, ami árulkodik. Nem, semmit. Sőt! „Isten éltessen és kívánom: legalább olyan jól érezd magadat a bőrödben, ahogy én” – ezt írja. Meg azt, hogy „Itt a fonyódi napokon végre magamra találtam, még írni is tudtam, pedig az első napokban úgy éreztem, hogy ezt a mutatványt most már végleg abba kell hagyni.” Ez lenne az? Hogy „úgy éreztem”? Nem, nem hiszem. Aki valaha is írt, ezt az érzést mind ismeri. „Nem jösztök-e a nyáron errefelé? (…) Én még ebben az évben maradok az OSZK státusában. Furcsa módon többet is dolgozom ott, mint régen.”
Nem, nem készült a László-napi halálra. Súlyos szívműtétje után is szinte ugyanott folytatta, ahol néhány hónapra abba kellett hagynia, s ugyanúgy helytállt, mint azelőtt. A verset termő napok után haza készült Budapestre, s még egyszer beúszott a Balatonba. A sors intézte úgy, hogy az annyiszor megverselt, olyannyira szeretett szülőföldön, Somogyban érje hatvannyolc évesen a halál.
Aligha találunk még egy kortárs költőt rajta kívül, aki olyan hű maradt a szűkebb hazájához, s annyit tett volna annak kultúrájáért, irodalmáért, s olyan büszke lett volna rá, mint ő. Pedig tizennyolc évesen Eötvös-kollégista lett, pedig Angliától Indiáig bejárta a világot, pedig nemzedéke egyik legjelentősebb magyar költőjévé nőtt. Sok-sok verseskönyv, műfordításkötet, tanulmánykötet, napló, három József Attila-díj, Kossuth-díj, s egyéb díjak után is Somogyba járt haza.
Apránként halunk meg, aki szeretett bennünket és elmegy, az mind elvisz belőlünk egy darabot. Az utolsó névnapi lap érkezési dátumától visszafelé számolva napra pontosan negyvenkét esztendeje kaptam Fodor Andrástól az első levelet, Marcaliban, ahol először találkoztunk. Nekem ő segített a legtöbbet indulásom éveiben, s emberként is közel kerültünk, éltünk egymáshoz.
Villámlik folyton. Lobog a sötétség.
Koromhegyek taraja rángatózik
lángtüskés aranyágon.
Valaki mindig kint reked az utcán,
valakiért a szív zivatarában
csontomig ázom.
– mondogatom magamban a Villámlik című, számomra egyik legkedvesebb versét. Régen írta, az 1958-ban megjelent második verseskönyvének, a Józan reggelnek a kötetzáró verse. Kezdettől fogva a szolgálat, a másokért vállalt odaadás, a szeretetteljes áldozat jellemezte. Hányan, de hányan elmondhatják az utánunk jövő nemzedékekből is, hogy a Somogy, a Kortárs vagy más lapok szerkesztőjeként, az Írószövetség költői szakosztálya titkáraként ő istápolta, segítette nyilvánosságra őket.
A hűség, a jóhiszemű kapcsolatok, a szellem embere volt. Húszévesen írta híressé vált Bartók című versét, pár évvel később az Egry Józsefet elsirató A vízrenéző-t. A zene és a társművészetek iránti fogékonysága, nyitottsága, eleven érdeklődése haláláig tartott. Bartókról és Sztravinszkijról könyvet is írt. Megrendülten a megmásíthatatlantól, Egry Józsefet, a Balaton festőjét búcsúztató, A vízrenéző című versének utolsó sorait (most őrá magára gondolva) mormolom:
Elment, s a nyári tó szinén
gazdátlan ingnak most a fények,
de az az éles szürke szem
még vízre néz, még napba réved,
s előtte újra tündököl
a teljes égbolt tisztasága,
s kitárul földön és vizen
az ember elveszett világa.
(1997)
Forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum >>
Korábbi előadások >>[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]