[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”fas fa-book-reader” icon_size=”28″ title=”MAROSÁN CSABA IRODALMI KALENDÁRIUMA”]Farkas Árpád Kossuth-díjas erdélyi magyar író, költő, műfordító
(Siménfalva, 1944. április 3. – Sepsiszentgyörgy 2021. február 7.)
[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-mail-forward share” icon_size=”28″ title=”ÖSSZEFOGLALÓ A SOROZATRÓL” read_more=”box” link=”url:https%3A%2F%2Fduna-haz.com%2Fmarosan-csaba-irodalmi-kalendariuma%2F|title:Maros%C3%A1n%20Csaba%20irodalmi%20kalend%C3%A1riuma” pos=”heading-right”][/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column css=”.vc_custom_1644343966032{padding-top: 0px !important;}”][vc_column_text css=”.vc_custom_1644344202002{padding-top: 0px !important;}”]
Online irodalmi, művelődéstörténeti sorozat a Duna-Ház Facebook-oldalán és honlapján.
[/vc_column_text][vc_column_text]
78 évvel ezelőtt született Farkas Árpád Kossuth-díjas erdélyi magyar író, költő, műfordító. A Magyar Művészeti Akadémia tagja. A kolozsvári egyetemen szerzett tanári képesítést. Sepsiszentgyörgyön élt, hosszú időn át volt az Igaz Szó c. irodalmi folyóirat helyi munkatársa, 1990 után a megújult Kovászna megyei magyar napilap, a Háromszék főszerkesztője. Első kötetével 1968-ban jelentkezett.
Farkas Árpád az ún. második Forrás-nemzedék markáns képviselője volt. Kérlelhetetlen tisztaságigény, a népköltészetre emlékeztető puritán egyszerűség, emberközeliség és mély gondolatiság, mívesség jellemzik költészetét.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row css=”.vc_custom_1634071181572{padding-top: 0px !important;}”][vc_column width=”1/2″][vc_video link=”https://youtu.be/lblM9GNiI9Y” align=”center”][/vc_column][vc_column width=”1/2″ css=”.vc_custom_1634071403039{border-left-width: 1px !important;padding-top: 0px !important;border-left-color: #000000 !important;border-left-style: solid !important;border-radius: 1px !important;}”][vc_text_separator title=”FARKAS ÁRPÁD: DÚDOLÓ” css=”.vc_custom_1648918451673{margin-bottom: 0px !important;border-bottom-width: 0px !important;padding-top: 0px !important;padding-right: 0px !important;padding-bottom: 0px !important;padding-left: 0px !important;}”][/vc_column][vc_column width=”1/2″ css=”.vc_custom_1644343777803{border-left-width: 1px !important;padding-top: 0px !important;padding-left: 0px !important;border-left-color: #000000 !important;border-left-style: solid !important;border-radius: 1px !important;}”][vc_column_text css=”.vc_custom_1648918481286{padding-top: 15px !important;padding-left: 20px !important;}”]
Havazás lennék, lengőn áldó,
gyűrött arcokra, földre szálló,
vigasztaló-nagy csöndes ének,
lélegzete a mindenségnek.
Havazás lennék, mintha volna
kedvem és pénzem annyi hóra,
mellyel ember ily hitvány bőrben
havazhat egész esztendőben.
Lassún, mint akit nem is kérnek,
lennék Föld felett lengő ének,
egy szál ingben is elringatnám,
elmúlásommal sem ríkatnám.
Lennék mindenség ingecskéje,
öltözködnék a szegénységre,
ne üssön át az éjszakákon
vacogó lélek, fázó álom.
Havazás lennék, lengőn áldó,
gyűrött arcokra, földre szálló,
csitítgató is ott, hol láz van.
Méltóságos a pusztulásban.
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row css=”.vc_custom_1634071181572{padding-top: 0px !important;}”][vc_column css=”.vc_custom_1644343821719{padding-top: 20px !important;}”][vc_text_separator title=”FARKAS ÁRPÁD ÉLETRAJZA” title_align=”separator_align_left” css=”.vc_custom_1648918503284{margin-bottom: 0px !important;border-bottom-width: 0px !important;padding-top: 0px !important;padding-right: 0px !important;padding-bottom: 0px !important;padding-left: 0px !important;}”][vc_column_text css=”.vc_custom_1648918623963{padding-top: 0px !important;}”]Középiskolai tanulmányait Székelyudvarhelyen végezte, majd a Babeș-Bolyai Egyetemen magyar szakos tanári oklevelet szerzett. Az 1960-as évek elején a Gaál Gábor Irodalmi Kör tagja Kolozsvárt. A napilapok és folyóiratok 1963 óta közlik verseit és irodalmi publicisztikáját. Tanári diplomája megszerzése után 1968-ig Vajnafalván tanított, 1968-tól Sepsiszentgyörgyön élt, 1971-ig újságíró a Megyei Tükörnél, 1971–1975 között az Igaz Szó c. irodalmi lap munkatársaként dolgozott. 1975–1989 között a lap félállású munkatársa volt. 1990-től a Látó című irodalmi lap szerkesztője, 1993-tól 2010-ig a Háromszék című napilap főszerkesztője volt.
Majdhogynem „rövidnadrágos víg kölyök”-ként fogadta be az irodalmi közvélemény, jóval bemutatkozó kötete, a Forrás második nemzedékének rangot adó Másnapos ének (1968) megjelenése előtt. Mestereit, József Attilát, Illyés Gyulát, a közvetlen példaképek közül Lászlóffy Aladárt és Kányádi Sándort még nem tagadhatná le, de már ekkor feltűnik rendkívüli képteremtő ereje, lírájának népköltészetre emlékeztető tárgyias egyszerűsége, tisztasága, emberközeli melege s ugyanakkor mívessége. Első verseinek alaphangját a feltétlen hit, bizalom adja önmaga, nemzedéke és a társadalom iránt; Így című ars poeticájában írja:
„ Szedd össze magad, indulj. Kezed ügyében minden: a táj, a bot meg ez a mitikus keleti szél. Legfennebb megcsusszansz még egyszer a szakadékok széleinél.”
A táj, a szülőföld, a székely népélet és néphagyomány elkötelező erővel hatnak írásaira, de felül tud emelkedni az etnográfiai külsőségeken, a regionalizmuson: „Mifelénk a suvadásos dombok / a férfiakban éjjel mélyre szállnak”.
Kérlelhetetlen tisztaságigénye (Cipőfűzőárus, Jó férfiak) második kötetében, a Jegenyekörben (Kolozsvár, 1971) már jelentős valóságismerettel társul, megőrzött eszményeit a megvalósítás lehetőségével szembesíti. Nemzedékéből ő vállalja a legkövetkezetesebben a nemzetiségi költő szerepét, földközelben, de mítosztalanul, megismerve „Európa kivilágított ablakai”-t is. Irodalmi igényű publicisztikája (főképp A Hét és az Igaz Szó hasábjain) ugyanerről tanúskodik. Legjobb verseiben plebejus valóságszemlélete és határozott történelmi érzéke formateremtő erővé válik; a puritán leírásokból kihull minden fölösleges cifrázat, a realista képsor pszichológiai dimenziót nyer, gondolatilag kiteljesedik, mint például kiemelkedően szép prózaversében, a Mikor az öregemberek mosakodnak kezdetűben: „úgy mosakodnak az öregemberek, mintha háromnegyed század szennyét kellene magukról lemosniuk, mint akik mindig tisztán szerettek volna élni, friss törülközés utáni hangulatban”. A Jó férfiak igazságkereső ifjú poétája már átérzi az idősebbek átélte mély tragikumot, s hivalkodásmentes emlékművet állít a sokféle kísértéssel megkísértett, tisztaságra vágyó embernek. Alagutak a hóban című újabb verskötetét (1979) elégikus hangulat lengi be, s elődök példáját, kortársak útját kíséri végig, magyarázatot, megoldást keresve egy átmeneti kor dilemmáira.
Beke Györggyel, Fodor Sándorral és Kovács Györggyel közös riportkönyvében (Bővizű patakok mentén, 1972) a költő prózában fogalmazza meg erkölcsi magatartás-elvét: „Én régóta úgy igyekszem szelídséggel bebútorozni magam, hogy gondjaim ne bántsák azokat, kik segíteni – helyzetüknél fogva – tehetetlenek, akiknek meg ehhez hivatalt adtak s hivatást, azokat – bántsák!” (Gyalogolni kell). Válogatásában jelent meg a Szeretni tehozzád szegődtem című antológia (200 magyar szerelmes vers, 1972); Ion Vinea Árnyékok malma című verseskötetének egyik fordítója (1976). Avaron című versét megzenésítette Csutak István (Művelődés 1978/1).
Forrás: Wikipédia >>
Korábbi előadások >>[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]
