[vc_row][vc_column][vc_single_image image=”54642″ img_size=”1200×600″ alignment=”center”][vc_column_text css=”.vc_custom_1558524915822{padding-top: 20px !important;}”]
Várakozáson felüli jelentkezéssel és izgalmas alkotásokkal zárult a „Magyarnak lenni, összetartozunk!” verspályázat.
A színvonalas művek elbírálásában a szakmai zsűrinek nehéz dolga volt, de végül megszületett az alábbi végeredmény, melyről a nyerteseket a hivatalos eredményhirdetéssel párhuzamosan – május 22-én – emailben is értesítünk.[/vc_column_text][ultimate_spacer height=”10″][/vc_column][vc_column width=”1/3″][vc_single_image image=”55047″ img_size=”200×300″ add_caption=”yes” alignment=”center” style=”vc_box_border”][vc_column_text css=”.vc_custom_1558524222855{padding-top: 20px !important;}”]Első helyezett:
Balázsi Gábor – Összetartozunk
Ti, kik határokon kívül-belül éltek,
Akiknek nyelvén kezdetektől értek,
Őrizői zsongó imának, mesének,
Kinél kiolvasó, tánc, viselet, ének,
Szólás, káromkodás, ereszkedő dallam:
Haza a mélyben, nemcsak a magasban –
Tudtunkon kívül emléket hordozunk:
Életben, halálban összetartozunk.
Mind, kik a jobb- vagy baloldalon vagytok,
Népnek, hazának szebb jövőt akartok,
Tekintsetek vissza a történelembe,
Hívjátok eleink ide, a jelenbe,
Tartsátok észben, amit értünk tettek,
Ha egy eszme ellen vagy mellett tüntettek!
Végülis mindegy, ha másként gondolkozunk!
Életben, halálban összetartozunk.
S ti, kik a dombtetőn csendesen pihentek,
Kiknek már naponta regölnek a szentek,
S ti, kiknek csontjából fű sarjad a sztyeppén,
Vagy, kikből hamu lett egy láger közepén,
A Don-, vagy Küküllő-menti tömegsírban,
Kik még várjátok, hogy otthonról mi hír van,
Hozzátok egyszer majd mind csatlakozunk:
Életben, halálban, összetartozunk.
Te, ki megfogansz, s mint gondolat, növekszel,
Magyar szavakkal kelsz, s közéjük fekszel,
Majd képernyőt nézel, falat raksz, vagy írsz,
Búzát vetsz, tanítasz… Terhet hordsz, ha bírsz.
És te is, kinek már eljött nyugdíjkora,
S te, kit utca kövén kaphat az éjszaka,
Mindannyian élünk, s ha tudunk, dolgozunk,
Életben, halálban összetartozunk.
Te, aki e kezet írásra indítod,
Kit a küldetésed idáig szólított,
Ám a kötelesség elhív olyan messze,
Mint Csoma Sándort űzte a rögeszme,
Vagy Juliánuszt vitte a küldetés,
Sokszor szembejön majd remény, vagy temetés,
De míg a szóra egy percet áldozunk:
Életben, halálban összetartozunk.
És te, aki eddig még meg sem születtél,
De éveid teltével nagyszerű lettél,
Benned bízom, hogy érted, amit írok,
S tudván, hogy érted is domborulnak sírok,
Válaszolsz nekem, mint hegyekből a visszhang,
Soraidban megint rímre lel az összhang,
S így mi, lármatüzek, jövőbe nyújtozunk:
Életben, halálban összetartozunk.[/vc_column_text][/vc_column][vc_column width=”1/3″][vc_single_image image=”55048″ img_size=”200×300″ add_caption=”yes” alignment=”center” style=”vc_box_border”][vc_column_text css=”.vc_custom_1558524090898{padding-top: 20px !important;}”]Második helyezett:
Becze Orsolya – Magyarnak lenni, összetartozunk!
Oly régóta már, hogy el kéne mondani,
nem bírom már tovább magamba tartani.
Őriztem egy titkot, de most kinyílt e virág,
és készen áll arra, hogy meghallja a világ.
Oly régóta már, hogy ki kéne fejezni,
mit jelent igazán magyarnak születni?
De nem szólt szám, csak a lantért nyúltam,
s minden gondolatom egy levélbe zsúfoltam.
Édes jó hazám, drága nemzetem
engedd, hogy Neked írjam e levelem.
Melyben hozzád és a magyarokhoz szólok,
Tudjátok… ha kell, Értetek meg is halok.
Olyan nép a magyar, mely sohasem fél,
Ha Isten velünk, ki lehet ellenfél?
Egy nép, hol az emberek szétszóródtak,
de a szívük mélyén soha el nem váltak.
Testvéreim, kik idegen földön jártok,
gyertek haza, vár rátok Anyátok,
S ha mégis ott maradtok, sose feledjétek,
Mi mind egyek vagyunk, édestestvérek.
Ha keserű a sorsod, majd meghasad a szíved,
kenyered könnyeidtől ázva, sósan eszed
Tedd össze két kezed, s így kérd az Istened,
Könyörüljön rajtad, Ő soha hátat nem vet.
Bárhonnan jöjj, térj be hozzám,
pihenj meg, hosszú útad során,
Jöjj, ismersz engem, hiszen
mint testvérem, sosem lehetsz idegen.
Legyünk ismét együtt, szóljon az óda,
Magasztaljuk Istent méltó magyar módra
Emeljük fel a lelkünk egész a magasba,
Hogy a nemzetünk sose legyen árva.[/vc_column_text][/vc_column][vc_column width=”1/3″][vc_single_image image=”55049″ img_size=”200×300″ add_caption=”yes” alignment=”center” style=”vc_box_border”][vc_column_text css=”.vc_custom_1558524011656{padding-top: 20px !important;}”]Harmadik helyezett:
Lőrincz József – Dér gyöngyén
Télre tavasz jön, nyárra ősz,
Az ember sorsában elidőz.
Ameddig lehet,
Elszáll az idő-madár a feje felett.
Falevelekkel szállnak gond-madarak,
Üressé lesz a kert egy pillantat alatt.
Elhervadnak derűk és gyógyfüvek,
Hát egyszer az ég fölötted kék üveg.
Hogy, történjen itt bármi,
Ne tudj földedről tovaszállni.
Mert visszatart valami nemes dac:
Fagyok jöttén is itthon maradsz.
Bár fehér a táj, kihűl a ház:
Te, dér gyöngyén is, a régi mezőkön jársz.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]
