[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-mail-reply” icon_size=”28″ title=”VISSZA” read_more=”box” link=”url:%20https%3A%2F%2Fduna-haz.com%2Fverespatak-300-tonna-aranya%2F%20|title:Verespatak%20300%20tonna%20aranya”][/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_video link=”https://www.youtube.com/watch?v=fi5tm3ssFZY” align=”center”][vc_column_text css=”.vc_custom_1659392746481{padding-top: 20px !important;}”]Verespatak (románul Roșia Montană, németül Goldbach, latinul Alburnus Maior) falu Romániában Fehér megyében, Verespatak község központja. Topánfalvától 14 km-re délkeletre fekszik, Abrudkerpenyes, Bisericani, Coasta Henții, Curături, Girda-Bărbulești, Ignățești, Szarvaspatak, Țarina és Vârtop tartozik hozzá.
Ősi aranybányász település, ahol már a rómaiak is aranyat bányásztak. Római neve Alburnus Maior volt. A rómaiak 2000 éves labirintusszerű bányafolyosó rendszere a mai napig fennmaradt és látogatható. A bányamúzeumba 150 lépcsőfok vezet le, a felszínen az aranyfeldolgozás eszközeiből látható kiállítás. A házakban sok római kő van befalazva. 1784. november 7-én a fellázadt román parasztok dúlták fel. Itt és Abrudbányán ekkor kereszteltek át ortodox vallásúra 65 római katolikus, 468 református, 41 lutheránus és 548 unitárius vallású lakost.
1786-ban, 1788-ban, 1790-ben, 1791-ben, 1820-ban, majd végül 1854-ben és 1855-ben Verespatak (Alburnus Maior) közelében még a rómaiak idejében művelt aranybányákra és bennük viaszozott írótáblákra (tabulae ceratae vagy triptychon) bukkantak. A lelet tudományos értékét nem ismerő egyszerű bányászok és bányatisztviselők kezén sok tábla elkallódott, a szárítgatás és tisztogatás során írásuk leolvadt vagy olvashatatlanná vált. Ezek a 131-167 között írt daciai emlékek számítottak a római kurziva legrégibb változatainak. A nehezen olvasható, különös írásokat Hans Ferdinand Massmann (1797-1874) müncheni germanista professzor fejtette meg Libellus aurarius sive tabulae ceratae et antiquissimae et unicae Romanae in fodina auraria apud Abrudbanyam oppidum Transylvaniae nuper repertae (Lipsiae 1841) című munkájában.
1910-ben 2907 lakosából 1481 magyar és 1412 román volt. A trianoni békeszerződésig Alsó-Fehér vármegye Verespataki járásának székhelye volt. 1992-ben társközségeivel együtt 4146 lakosából 3808 román, 228 cigány, 104 magyar és 6 német volt.
2021-ben a verespataki bányászati kultúrtáj felkerült az UNESCO világörökség listájára.
Verespatak fontosabb látnivalói
A Várdomb (Dealul Cetății) a település központjától kb. fél óra járásra található. Itt láthatók a római kori bányák maradványai. Az 1854-ben folytatott régészeti feltárások során 25 viasztáblát találtak; a XVIII-as számún a 131. január 6-i dátum szerepel és az Alburnus Maior megnevezés. A tábla jelenleg a helyi Bányászati Múzeumban található.
Az Alburnus Maior vár a Várdombon található. Ez volt a település és a bánya védműve.
A Bányászati Múzeum a volt bánya közelében van.
A tervezett bánya-projekt
A település azután vált híressé, hogy a Román Roșia Montană Gold Corporation cég aranybányát kívánt itt nyitni. A ciánt alkalmazó technológia 16 km²-nyi terület tönkretételét jelentené, benne öt heggyel, négy templommal és temetővel, az Alburnus Maior ókori római vár romjaival. A bánya tervezett 15 éves működése után a környezetszennyezés száz évig tartana. A cég 42.82 km² területet használna és úgy becsüli, hogy 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt termelne ki. A Gabriel Ressources már megvásárolta a település házainak kb. felét. A kitermelés megkezdése előtt meg kellene vásárolnia az összeset, mivel a román törvények a kisajátítást nem teszik lehetővé. A projekt 15 évig kb. 250 főt foglalkoztatna.
A Román Akadémia jelentése szerint a ciános technológia ellentétes az EU környezetvédelmi szabályozásaival. Az erdélyi történelmi magyar egyházak 2002 októberében nyilatkozatot tettek közzé, amelyben elutasították a bányaterveket, majd 2003 novemberében a román ortodox egyház is ugyanezt tette. A nemzetközi civil szervezetek közül a Greenpeace szervezett tiltakozást, a nemzetközi politikai szervezetek közül pedig a Zöld Pártok Európai Szövetsége.
2005-ben a kanadai kormány támogatását fejezte ki a projekt mellett, míg Magyarország környezetvédelmi minisztere, Persányi Miklós bejelentette, hogy a magyar kormány ellenzi a tervet. A magyar lakosság szintén ellenzi a bánya megnyitását, emlékezve a 2000-ben lezajlott tiszai ciánszennyezésre.
A Greenpeace, a Levegő Munkacsoport, a Magyar Természetvédők Szövetsége, a Védegylet és a Zöld Erdély Egyesület az RMDSZ elnökétől kértek segítséget a bánya ügyében.
2005-ben a Gabriel Ressources új médiakampányt indított a projekt népszerűsítésére. Egyes sajtóorgánumok, például az Academia Cațavencu illetve a National Geographic román kiadása visszautasították a reklámok megjelentetését. Ugyanakkor a National Geographic Society washingtoni székházában olyan dokumentumfilmet mutattak be, amelyhez a kanadai Gabriel Resources cég nyújtott pénzügyi támogatást.
2014. júniusban a román parlament elutasította a beruházásnak kedvező törvénytervezetet, 2016. januárban pedig a kulturális minisztérium védett műemlékvédelmi területté nyilvánította a települést 2 kilométeres körzetben. A Világörökség Bizottság a 2018-as ülésszakon tárgyalta volna Verespatak felvételét a világörökségi helyszínek listájára, amihez már az összes kedvező szakvélemény rendelkezésre állt, de a román kormány a tárgyalás elhalasztását kérte a Románia és a Gabriel Resources cég közötti folyamatban levő per miatt.
2021. július 27-én az UNESCO Verespatakot világörökségi helyszínné nyilvánította, ezzel a bányanyitás határozatlan időre lekerült a napirendről. (Habár egyúttal veszélyeztetett helyszínné is nyilvánította)
Forrás: wikipédia [/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]
