[vc_row][vc_column][bsf-info-box icon=”Defaults-calendar” icon_size=”28″ title=”OKTÓBER 16.”][/bsf-info-box][vc_single_image image=”56733″ img_size=”1200×600″ alignment=”center”][vc_column_text css=”.vc_custom_1602851893187{padding-top: 20px !important;}”]

A kényszerű bezártság miatt régen találkozhattak a gyerekek a közkedvelt meseműhelyben, így most arról meséltek és játszottak közösen, hogyan láthatjuk meg másokban és a jelenségek mélyén is a jót, az igazat.

A foglalkozást ezúttal is bemelegítő játékokkal kezdték a csoportok, beszélgettek, egymásra hangolódtak. Aztán a mese varázsával egy különleges helyre utaztak, ahol megismerkedtek a boszorkány lányaival. A mese kapcsán azt járták körbe, hogyan találhatjuk meg az igazat, az igazságot, a jót, a legszebbet. Hogyan láthatjuk meg az apró részleteket?

A torockói kiskamaszok drámajátékokkal, képzeletjátékokkal hangolódtak egymásra s önmagukra. Játszottak párban és csoportban, majd újraszőve az eredeti történetet, egy-két jelenetet a meséből meg is elevenítettek. A feloldás szintén játékosan történik, itt cél a jókedv, a nevetés. Zárásként körbeállva mindenki három dolgot mondhat, amit hazavisz magával a szívében. Fontos felismerések mellett játékossággal és vidámsággal telt a kényszerszünet utáni alkalom is.[/vc_column_text][vc_text_separator title=”A boszorkány lányai” css=”.vc_custom_1602852023578{padding-bottom: 30px !important;}”][vc_column_text css=”.vc_custom_1602852215334{padding-top: 20px !important;}”]A világ végén, annak is a csücskén élt egy szegény ember és annak a felesége. Nem volt egyebük, mint tizenkét szép fiúgyermekük.

Amikor a legnagyobbik fiú felcseperedett, azt mondta az apjának:

– Édesapám, én elindulok magamnak feleséget keresni.
Tarisznyába tett néhány pogácsát, és nekiindult az útnak. Ment, mendegélt hegyeken, völgyeken, nagy erdőségeken keresztül.

– Csak már feleségem volna! Csak már feleségem volna! – mondogatta magában.
Egyszer csak egy csúnya öregasszony tűnt eléje. Szeme csak egy volt, az is a homloka közepén. Hosszú orra és lapát fülei voltak.

– No, gyere csak velem, ha feleséget akarsz!
Még mielőtt a legény szólhatott volna, az öregasszony magával vitte a házikójába.

Amikor a szobába léptek, a legény tizenkét csúnya lányt látott az asztalnál ülni.

Éppen olyanok voltak valamennyien, mint az öregasszony.

– Ugye, milyen szépek a lányaim? – mondta a csúf öregasszony. – Válasszál közülük!
– Jaj, olyan szép valamennyi – mondta a fiú-, nem tudok közülük választani.
– No, akkor majd holnap! – biztatta az öregasszony.
– Jaj, dehogy kell nekem feleség, csak egyszer szabaduljak innen – mondogatta magában a legény.
Hangosan ugye nem mondhatta, mert az öregasszony meg is ette volna!

Nagy búsan leült a fiú a sarokban, és szundikálni kezdett. Úgy éjféltájban elébe tűnt egy gyönyörűszép lány.

– Tudod-e, hogy a boszorkány házába kerültél? – így szólt hozzá a lány. – No, azért ne búsulj, mert ott vagyok én is a lányai között! Neki csak tizenegy lánya van, engem elrabolt az apámtól, a vasvári királytól tizenkettediknek. Elvarázsolt, és minden nap csak egyetlen órára lehetek olyan, mint azelőtt. De te örökre megválthatsz, ha feleségnek választasz.
– Jaj, örömmel választalak téged, de hogyan, mikor mind egyformák vagytok?
– Holnap mindegyik lányt jól nézd meg! Amelyiknek egy fehér szál lesz a szempillájában, az én leszek – felelte a lány, és már el is tűnt.
Másnap, amikor a legény odaállt a tizenkét csúnya lány elé, meglátta az egyik szempillájában a fehér szálat. Azt választotta.

Mérges lett a boszorkány és rákiáltott a legényre, hogy jaj, éppen a legrosszabbikat választotta.

– Majd holnap, fiam, holnap választasz egy jobbat!
Búsan virrasztott a legény, hogy mostmár mi lesz vele, amikor éjféltájban megint ott termett a gyönyörű lány.

– Sietnem kell, mert a boszorkány résen van, nehogy a közeledbe kerüljek. Holnap azt a lányt válasszad magadnak, akinek piros folt lesz a fülcimpáján!
Megörült a legény, aludt is nyugodtan egész reggelig.

Na, majd megint felsorakoztak a lányok. Olyan egyformák voltak, hogy különbséget tenni köztük nem lehetett. A legény nézte, vizsgálta őket. És tényleg úgy történt, ahogy a lány mondta. Észrevette a fiú, hogy az egyik lánynak piros folt van a fülcimpáján.

– Jaj, éppen ez a lány kell nekem! – mondta a legény.
A boszorkány majd megpukkadt mérgében, merthogy az nem az ő lánya volt.

– Megint a legrosszabbikat választottad – fordította nyájasra a szót az öregasszony.
– Majd holnap, fiam, holnap, választasz jobbat!
A harmadik éjfélen megint megjelent a gyönyörű lány. A fiú ölelte, csókolta örömében. A lány szótlan volt, és búsult.

– Mi a baj, szép szerelmem? Harmadjára most már úgyis téged választalak – mondta a fiú.
– Jaj, szívem szép szerelme, én már több jelet neked nem tudok adni. De ha nem engem választasz, örökre itt maradunk mindketten – mondta, és azzal eltűnt a lány.
– Jaj, Istenem, mi lesz holnap? Hogyan fogom megismerni? – így búsongott magában egész éjjel a legény.

Felsorakoztak másnap a lányok. Látta a legény, hogy mind a tizenkét lánynak egy fehér szál van a szempillája között, látja, hogy mindegyik fülcimpáján ott a piros folt, közöttük semmi, de semmi különbség nincsen. Ezért aztán szépen odalépett mindegyik lány elé, mintha őt választaná. Mindegyik lány örült, hogy őt választja, és nevetett a szeme. Csak egyetlen egynek vélt felfedezni egy könnycseppet a szemében. Annak a lánynak akkor gyorsan megfogta a kezét, el nem engedte volna a világért sem.

– Téged választalak felségemnek, szívem szép szerelme! – mondta, és azzal megölelte a fiú a leánykát.
Erre a leányról lefoszlott a csúfság, ott állt valódi szépségében. Kifutottak mind a ketten a boszorkány házából, az meg utánuk. Futottak, futottak, míg kiértek az erdőből. Ott megszűnt a boszorkány hatalma felettük. Elmentek haza, csaptak nagy lagzit, és aztán éltek boldogan. Így volt.[/vc_column_text][vc_separator css=”.vc_custom_1574939836144{padding-top: 10px !important;padding-bottom: 10px !important;}”][vc_column_text css=”.vc_custom_1602852170822{padding-top: 20px !important;}”]Közreműködött: Tekergő Meseösvény Egyesület
Foglalkozásvezető: Szabó Enikő, Fogarasi Zoltán
A sorozat együttműködő partnerei: Sebes Pál Általános Iskola, Torockó; Jósika Miklós Elméleti Líceum, Torda

További részletek, érdekességek a Tekergő meseműhelyről >>
Korábbi gyerekprogramjainkról információt itt talál >>[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row disable_element=”yes”][vc_column][dt_media_gallery_carousel image_border_radius=”0px” autoplay=”y” project_icon_color=”#ffffff” project_icon_border_width=”0px” arrows=”n” css_dt_gallery_carousel=”.vc_custom_1602852306954{padding-top: 30px !important;padding-bottom: 30px !important;}”][/vc_column][/vc_row]